Kosár
0
0 Ft
"Évek óta próbálom papírra vetni ezeket a sorokat. Volt, amikor lendülettel kezdtem bele, és volt, amikor elakadtam. Néha azt éreztem, mintha a mondatok megtagadták volna, hogy formát öltsenek. Olykor hosszú órákon át írtam, aztán egyetlen mozdulattal téptem szét az egészet. Jegyzetek, vázlatok, félbehagyott gondolatok hullottak ilyenkor a szemetes mélyére – üres szavak, amelyek nem vitték közelebb a történet valóságához. Aztán teltek a napok, a napokból hónapok lettek, a hónapokból pedig évek kerekedtek. Valahogy az idő lassan életet lehelt a soraimba. Talán én magam is megtanultam kivárni a pillanatokat. Talán az idő engem is bölcsebbé tett. Az üres mondatok értelmet nyertek, és a korábban félredobott mondatok lenyomatokká lettek. Már nem akartam elengedni őket. Nem akartam, hogy a semmibe vesszenek. Úgy gondoltam, inkább összerendezem őket – hogy a történet ne merüljön feledésbe, hogy megmaradjon az emlékezet fényében. Egy család múltját kutatom, amelynek én is része vagyok – mégis, sokszor idegenként állok előtte. Próbálom megérteni, feldolgozni a feldolgozhatatlant. Pedig engem egy-két generációnyi távolságból, csupán a szele érintett: egy elsuttogott mondat, egy lopott tekintet, egy befejezetlen mondat..."
Antonio Mora (spanyol fotóművész) és A múlt érintése
Antonio Mora
Még javában írtam a regényt. Még formálódtak a mondatok, kerestem a szavakat, súlyoztam az emlékeket. A borító gondolata messze járt – azt terveztem, majd csak a legvégén kerül rá sor. De az élet másképp döntött. Egyik este szembejött velem Antonio Mora egyik alkotása. Egyetlen pillantás, és olyan erővel talált szíven, hogy szinte leírhatatlan. Mintha az a fotó, amit abban a pillanatban megláttam, pontosan azt a fájdalmat, reményt és mélységet hordozta volna magában, amit én próbálok oldalról oldalra leírni. Nyári Rozália ott állt előttem – néma tekintetével, sorsával, azzal az elmondhatatlan súllyal, amit a múlt hagy az ember vállán. Antonio Mora a világ egyik legismertebb kortárs fotóművésze. Régóta csodálom a munkáit és azt a látásmódot amit képvisel. Belemerül a képzeletbe, hogy életre keltsen egy képet, amely egy mélyebb világról beszél. Tudtam, hogy ezt a képet szeretném valamilyen formában felhasználni, csakis EZT. Így összeszedtem minden bátorságom és felvettem a kapcsolatot Antonioval. Őszintén szólva, azt sem reméltem, hogy eljutnak hozzá a soraim. De válaszolt. Még aznap este. Nemcsak olvasta, de meg is hallott engem. Meghallgatta a történetemet, picit beszélgettünk és engedélyt adott a kép felhasználására. Sőt – kíváncsi lett. Azt mondta: ha elkészül a könyv, szeretné látni a végeredményt is. A világ egy pillanatra megállt. Ez a válasz olyan erőt adott, amit szavakban talán ki sem tudok fejezni. Új lendületet, inspirációt. Anyukámat kértem meg, hogy fesse meg a képet – némi változtatással, amit közösen álmodtunk meg. Ő olyan lelkesedéssel vetette bele magát a munkába, hogy néhány nap múlva ott volt a vásznon: élő, lélegző történet. Már csak profi módon be kellett fotózni a festményt és amikor a kézirat is készen állt, a borító és a könyv végre egymásra találhatott.Végtelenül hálás vagyok anyukámnak… és Antonionak, hogy lehetővé tették számomra ezt. Ez nemcsak egy borító. Ez egy pillanat, ahol összeér múlt és jelen, kép és szó, fájdalom és remény.
A múlt érintése
Mi történik akkor, ha egy élet csupán nyomokban marad fenn – de azok a nyomok mélyebben égnek belénk, mint bármi más? A múlt érintése nem csupán egy családtörténet – hanem egy belső utazás a hallgatás, az elfeledett sorsok árnyékában. A szerző, Nyári Rozália emlékét kutatva tárja fel egy olyan korszak tragédiáit, amikor a sorsokat nem tettek, hanem származás, hallgatás vagy egyetlen kimondatlan név pecsételte meg. A dokumentumokból, emlékfoszlányokból és mély empátiából kibomló történet érzékenyen, lírai erővel mesél arról, hogyan hagy nyomot bennünk a múlt – még akkor is, ha ismeretlenül állunk előtte.
Ez a könyv mindazoknak szól, akik valaha érezték: az elhallgatott történetek néha hangosabban szólnak, mint az elmondottak.
Ezen a fotón a könyv egyik helyszíne látható: Károlyi kastély - Fót